,,A világgal való ismerkedésében az első lépéseket a könyvek jelentették Koday László számára. Vonzotta a mesevilág. A képzőművészethez való közeledésében is hasonló úton járt. A színek kifejező ereje és dekorativitása vezette Van Gogh és Gauguin művészetéhez. Csontváry festészetében is a színek tisztasága és gyönyörű ragyogása, a naiv-fejedelem Vámos Rousseau művészetében pedig a fantázia szabad szárnyalása „egy sohasem volt világ" teremtésének a bája ragadta meg. S immár több mint negyedszázada ezek az élmények és a festői pálya kezdetén elsősorban az „ős-szülő", a naiv Rousseau világa vált meghatározó élményévé és művészetének forrásává. A festői pálya indulásakor Koday László a naiv művészet mezsgyéjét választotta járható útként, de továbbhaladt, nem maradt meg a naivok ösztönös világánál. Kialakított magának egy olyan festészetet, amely több ponton mutatott rokonságot a naiv művészettel, de a tudatosság fokán és a személyes jegyek alapján azt önálló stílussá érlelte. Saját festői világának a megtalálásában egyenes út vezetett a gyermekkorától. Kiinduló pontja a gyermekkori magyar falu, nagyapja nyeregtetős, nádfedeles háza, gémeskutas, galambdúcos udvarral, a szegényember tehenének számító kecskékkel, egyikük szárnyakat is kapott és repül, utána pedig a gazdasszony, ahogyan ez különböző variációkban álmainkban megjelennek. Egy-egy motívum jelképpé, állandó attribútummá alakul át, ahogy a népmesékben: a gólya a születés, a kígyó a bűnbeesés szimbólumává válik. Koday László képei festői eszközökkel kifejezett tündérmesék, amelyben egyaránt fontos helyet tölt be az ember, az állatvilág és a természeti környezet. Ragyogó, keveretlen tiszta színek. Nyugalmat és derűt árasztó kompozíciók. Koday László szakmailag jól felkészült, intellektuális és érzelmi úton festészetében az önazonosságra talált, művelt alkotó.
Dr. Bánszky Pál, művészettörténész.
